Az I. Magyartengerikajak Találkozó krónikája, egy szervező tollából:
Előzmények:
3 éve kajakozom. Ekkor mentem ki először a Balatonra tengeri kajakkal, s úgy gondoltam, túráim során majd egymás után találkozom szembe vízitúrázókkal, örömkajakosokkal . Tévedtem, alig láttam a szezonban kajakos sporttársat a vízen, pedig elég nagy területeken eveztem. Nem értettem, miért..
A második évben már többeket el tudtam csábítani egy közös evezésre, vagy már megszervezett túrákhoz csatlakoztam tavunkon. Ebben nagy szerepe volt az interneten talált tengerikajakos-fórumhoz való csatlakozásomnak is.
Innen váltunk ki néhányan, akikből lett egy, a Balatont rendszeresen látogató, ahhoz több szállal is kötődő „kemény mag", s kezdtünk el arról beszélgetni, hogyan lehetne még több „civil" társunkat is bevonni e nagyszerű tevékenység gyakorlásába.
2011. Márciusában , az akkor még jeges Balatonon evezgetve hozott össze a sors (vagy az áramlatok? ) Turi Attilával, aki történetesen keszthelyi, és ugyanazokra a kérdésekre kereste a választ, mint jómagam. Attila nagyon lelkes, igazi sportember, tele tettvággyal, áhítattal a Balaton iránt. Éreztem, vele már elindulhatunk kedvenc sportunk népszerűsítésének kampányában. Többször eveztünk együtt, s egy idő után világossá vált számunkra, mit is kellene tennünk. Kajakos találkozókat, rendezvényeket a Balatonra! Úgy gondoltuk, jövőre, 2012-ben nekiállunk tervünk megvalósításának..
Ám még augusztus végén Attila felhívott: -Csodaszép szeptemberi időjárást jósolnak, mi lenne, ha...? Lesz 3 hetünk a szervezésre, ám veszteni valónk nincs. Legyen megtartva az első találkozónk, egyben versenyünk Szeptember 24.-25.-én!
Legyen!
2011.Szeptember:
Ez az a hónap, melyre majd a mobiltelefon-számlámon szereplő összeg miatt is emlékezni fogok..:-)
Nekiláttunk hívni mindenkit, gyertek el, jó buli lesz! Közben még a helyszín sem volt konkrét.. Annyit tudtunk, hogy valahol Keszthely környékén kellene bázist létrehoznunk, ha már amúgy is arrafelé lapátolgatunk leginkább. Eszünkbe jutott, hogy a város Keleti-oldalán lévő Libás-strand nagyon jó lenne erre a célra. Erről beszélgetve Dancs Géza keszthelyi barátunk is helyeselte az ötletet. Hála neki, és a helyi VüZ Nonprofit Kft.-nek , pár napon belül jött a válasz, hogy megkaptuk a strandot a rendezvény helyszínéül.
Innentől pörögtek az események. Attila, mint kiváló üzletember itt is bizonyított, tárgyalt, intézkedett, én inkább a népszerűsítéssel, meghívókkal, versenykiírással foglalkoztam.
Itt említeném meg szombathelyi barátunk, Mézes Pál segítségét. Ő tervezte a logót, ugyanígy ő készítette el a minden résztvevőnek járó apró ajándékot, egy kajakos figurát fából faragva. A versenyek fordítóbójáinál elhelyezett ellenőrző jelszók is az ő fejéből pattantak ki, ezt mindenki mosolyogva díjazta a későbbiekben.
Készültek az érmek, az oklevelek, melyek -bátran állíthatom-, igen magas színvonalat képviselnek, ezt azóta már többen jelezték felénk. Felvettük a kapcsolatot Szegődi Gábor keszthelyi kajakossal, az ő érdeme volt, hogy igazi dobogóra állhattak érmeseink. Sok-sok óra telefonálás, egyeztetés, pályabejárás, s végre úgy láttuk, felkészültünk. Nagyon meglepődtünk, hogy a már említett strandot üzemeltető kft. erre a két napra nyári pompájában biztosította számunkra a területet. A fű lenyírva, vizesblokkok nyitva (patika tisztaságúan!), padok elhelyezve a kísérőink számára. A helyi Hullám büfé is miattunk maradt nyitva még két napot.
2011. Szeptember.24. Szombat:
Nem mondom, hogy sokat aludtunk éjjel. Reggel 7-kor már a bójákat vittük ki a vízre, melyet a házi bójafelelősünk, Zongor Gergely biztosított nekünk, így hát a kihelyezést is rá bíztuk. Rég röhögtünk annyit, mint azon a reggelen...
9 óra körül már jöttek az első nevezőink. Aztán egyre többen. Jó volt köszönteni az ismerős arcokat, örömmel üdvözölni az eddig ismeretleneket. Jöttek Zalaegerszegről, Budapestről, Szombathelyről, Nagykanizsáról, Körmendről, Dunakesziről, Agárdról, Pécsről is a Balaton-parti kajakosokon kívül. Fonyódról pl. komoly ifjúsági különítmény érkezett Dr. Lukács Csaba úr vezetésével, aki a maga 70 évével is elindult a 10km.-es távon! Gratulálunk!
Nem bírtuk volna Attilával a tempót a nevezési pultnál, szerencsére a párom, és Mézes Pál barátunk felesége, Kati nagyon sokat segített. Mindenkinek jutott ebédjegy, autóra ragasztható matrica, emléktárgy.
A nevezés közben tiszteletét tette köreinkben Ruzsics Ferenc úr, Keszthely város polgármestere, aki még a 25km.-es mezőny rajtját is figyelemmel kísérte! Stábot küldött a Keszthely TV, és jelen volt a Monitormagazin is. Köszönet!
11óra helyett 10 perccel később startolt a 25 km.-es mezőnyünk, kicsit elcsúsztunk a bevezetővel, ezt remélem, elnézték nekem a résztvevők. (Mint ahogy a köszöntő beszédemben ejtett egy-két bakit is, nem vagyok hozzászokva, hogy ennyi ember előtt beszéljek..)
Közben már a 12 órakor induló 10 km.-es mezőny is melegített, mellettük a látogatóink közül is többen kipróbáltak egy-egy tengeri kajakot. Ezt örömmel láttam.
13 óra után megkezdődött a befutó, ahol személy szerint köszönthettem minden célba érkezőt. Ez nagyszerű volt, azt hiszem, ez adta a legnagyobb örömet számomra. Röpke másfél óra alatt mindenki célba ért, voltak nagy versenyeink! Kevesen tudják, de a 10km.-es szakaszon 10mp., a 25-ösön 8mp különbség volt az I. és II. helyezett között, tehát igen szoros befutót izgultunk végig!
Köszönöm mindenkinek a türelmét az eredményhirdetésig. Meg akartuk ugyanis lepni a célba érkezetteket azzal, hogy az oklevélre a nyomdában (szombat kora este!) rákerüljön a nevük, és a helyezésük! Az arcokat látva az eredmények hirdetéskor, megérte! Nagyon sokan nyertek a tombolán is, meglepően sok ajándékot tudtunk kisorsolni!
Azzal szépen ránk is esteledett, tökéletes szombati nap volt. Fáradtan, jókedvűen tértünk nyugovóra.
2011. Szeptember 25. Vasárnap:
A második napra Keszthely - Zala-torkolat kajak-túrát írtunk ki. Reggel már láttuk, hogy az időjósok ugyancsak mellé lőttek, az ígért Déli szellő helyett komolyabb K-i szél vágott hosszában a Balatonra, igen szép, néhol tarajos hullámokat generálva. A csapatunk kevésbé tapasztalt tagjai inkább a strand biztonságában maradtak, megnyugvásunkra.
A túrázó csapat viszont nagyon jót evezett a hullámokban, melyek néhol akkorák voltak, hogy a mellettem 20m-re lapátoló társamnak csak épp a sapkáját láttam. Nagyon jókat szörföztünk a kajakjainkkal, hiába, ezek ide vannak kitalálva.
A Zalában feleveztünk a vasúti hídig, lőttünk néhány csoportképet, aztán újra a hullámok hátára szálltunk, pancsoltunk vissza Keszthelyig. Itt a társaság egy része kiszállt a Zala kempingnél, indultak haza. Többen visszamentünk a Libás strandra, ahol még néhány órán keresztül élveztük a szeptemberi nyarat, miközben egymás hajóját, kenuját próbálgattuk, s nagyon jókat beszélgettünk.
Este 6 óra tájban ért véget az I. Magyartengerikajak Találkozó. A II. már készülőben....
Köszönettel tartozunk:
- Keszthely városának, a VüZ Nonprofit KFT.nek, hogy a vendégeik lehettünk,
- a Hullám büfének a nyitvatartást, hogy nem kellett éheznünk,
- Dancs Géza barátunknak a segítségért, a nyomdai munkákért,
-Mézes Pálnak, nagyon-nagyon sok mindenért,
- Mézesné Szabó Katinak az időmérésért, a dokumentációért,
-Páromnak, Hosszú Évának a fotókért (s a türelméért),
-Őri Zsoltnak a segítségért, a felajánlásokért!
-Mézes Péternek a felajánlásért,
- Szegődi Gábornak a segítségéért,
- Zongor Gergelynek a bójáért, a mókáért!
-Köszönjük az égieknek a jó időt!
-Köszönjük a további fotókat Bedi Tamásnak, Tompa Lászlónak, Lékai Gyulának!
-Köszönjük minden résztvevőnek, hogy megtisztelt bennünket jelenlétével, reméljük, hogy emlékezetes hétvégét töltöttetek nálunk!
-Személy szerint köszönöm továbbá Turi Attila barátomnak, aki időt, fáradtságot, anyagiakat nem kímélve segített azzá tenni ezt a rendezvényt, amivé szerettük volna!
Tisztelettel: Lendvai Zsolt
2011-09-27