BALATON 102 KM. ULTRAMARATON

Tavaly valahogy többet kajakoztam. Egyik oka ennek az, hogy idén kevesebbszer tudtunk hazamenni a Balatonra, dolgos hétvégéink többször marasztaltak Pécsett. Szezon elején eladtam a Marlin-t is, idén végig a jó öreg igáslóval a KAPE HUNTER-rel vagyok összenőve.   Nem is volt kedvem a nagyobb távokhoz idáig, többször eveztem inkább a Duna Mohács-Baja közötti szakaszán 30-40km.-eket.  Mondjuk, az közelebb is van...

A közös szabinkat aztán persze otthon, a Balatonnál töltöttük. Természetesen kerékpárok és kajak társaságában. Egyik ilyen kerékpártúránk alkalmával (épp a Kis-Balatont kerültük meg) jött az ötlet a másik kerülésre. Konkrétan a Balaton Nyugati-medencéjének szerettem volna nekivágni.

Otthon este gyors időjárás-infó, aztán már dobáltam is a fagyasztóba az ásványvizes palackokat.

-2012. Aug. 19 . Vasárnap:

Reggel 3-kor keltem. Koromsötét volt. Alvajáró üzzemmódban összepakoltam a szükséges enni-innivalóimat, plusz jégakkut, kocsival halkan kitolattam, aztán irány a víz!

A kedvenc kis Balatonkeresztúri strandomon persze csak én voltam, egy-két álmos békán, és egy-két ezer kevésbé álmos szúnyogon kívül. Legalább gyorsan bepakoltam a kajakba, még mindig sötétben:

04:15-kor indítottam a GPS-t, azzal együtt magamat is, már a hajóban ülve, Balatonberény felé. Ritkán evezek sötétben, gyönyörű, ahogy a csillagok a fejemen ülnek. Volt némi hullámzás, oldalról, a Szigligeti-öböl felől, de nem igazán zavart. Elértem Berényt, fordultam egy jobbost, áteveztem Györökre, lassan pirkadat színei játszottak az égen.  A Szigligetiből a Badacsonyt fotózni kötelező, főleg napfelkeltekor.

Jó idő volt, bár a Káli-medencéből a szokásos hűvös szél fújdogált befelé. Tudtam, hogy ez nem sokáig tart. Badacsonyhoz közeledvén aztán fordult a szél, hát persze, hogy szembe. Siófok irányából gyönyörűen végigfújta hosszában a tavat. Nem volt erős a légmozgás, talán 20Km/h körüli, de egy percig sem ment alább. Nem úgy, mint az átlagsebességem, hiába, széllel szemben mindig nehezebb. Igen, evezni is...

Az első pihenőmet Ábrahámhegy környékén tartottam, a korai strandolók néztek rám, akár egy UFO-ra. Ettem, ittam, negyed óra múlva már újra a hullámokon. Révfülöp, Zánka, Akali. Itt már felvettem a morcosan monoton stílust, átálltam gőzgép üzemmódra. Húztam, fújtam...  Egyre melegebb lett közben, de ezt feledtette a Tihanyi félsziget szépen benyúló zöldes sziluettje, amihez egyre közeledtem.  Előtte még Akalinál rágyújtottam pár műzlire, meg fehérje-turmixra, kellett az izmoknak a kakaó..

Nosza, a második átkelés, ezúttal Tihany-Szántód között.  A reggeli szél sok vitorlást csalt a vízre, de ekkor velem együtt megdöbbentek, hogy  milyen hirtelen elállt, lenyugodott a víz is, átadva magát az augusztusi nap melegítő sugarainak.  Szépen átsiklottam a kompok mellett, kerülgetve a tanácstalan vitorlásokat.

Innentől az út már hazafelé vezetett. Balatonföldvárnál a magaspart alatt megálltam, frissítettem magam, fürödtem is egyet, mert innen Boglárig egy erősebb etapot terveztem. Nemsoká fel is tűnt a jellegzetes gömbkilátó a boglári domb tetején. A meleg csak fokozódott, 34 fokban lapátoltam. Árnyékot a vízen meg hiába is keresnék. Javult az átlagsebességem, ezt örömmel nyugtáztam.  Bogláron ezúttal kicsit többet pihentem, talán 25 perc is volt.

Innentől sima az út hazáig. Ezt már félkézzel is meg lehet csinálni, ha fejben erős marad az ember.  Jött is a fonyódi-domb balról hamar, utána bemerészkedtem 1500-2000m-re, bízva abban, hogy vízirendőrrel már nem találkozok. Imádok a strandok nyüzsgő zsivajától távol evezni, ott, ahol csak a sirályok rikkantanak néha rám. 

Mindig szép a balatoni naplemente, de ezúttal talán a leggyönyörűbbet láttam, de lehet, hogy csak a teljesítmény okozta mámor színezte azzá. Mindegy, jó pár fotót készítettem róla.

Ekkor már szinte meg is volt a 100. kilométerem, már csak azon gondolkodtam, mennyivel fejeljem meg... Tudtam, hogy Évi várni fog Keresztúron, így kompromisszumot kötöttem: a tavalyi 101km.-re ráhúzok még egyet. S még nem is volt sötét!!  Két kis kanyar a végénél, s kijött a 102! 

Örültem nagyon, főleg annak, hogy a tavalyinál jóval lassabb, más karakterű hajóval sikerült megcsinálnom.  Az átlagsebességeket figyelembe véve viszont alig volt különbség, ez is bizonyítja, hogy a Kabai Gyuri barátom által gyártott KAPE HUNTER kajak mennyire sokoldalú kis hajó! Bátran ajánlom mindenkinek!

A legnagyobb elismerést párom gyönyörűséges unakahúgainak köszönhetem, akik a bejárónkra a következő krétarajzot alkották:

Szép nap volt!

Köszönöm családomnak a támogatást, Kabai Gyurinak a klassz hajót!

 További fotók itt

A pontos útvonal itt.

Oldal: Megvan a 102!
TENGERI KAJAKKAL A BALATONON - © 2008 - 2024 - balatonkajak.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat